Santhó Imre grafikus, illusztrátor és divatfotós a huszadik század első felében alkotott. A magyar származású művész, Imre von Santhó néven, élete során számos országban megfordult, botrányt okozott aktrajzaival és sikereket ért el fényképeivel. Az 1920-as és 30-as években Berlinben élt, ahol divatmodellekkel és filmsztárokkal dolgozott együtt, képei pedig neves magazinokban jelentek meg. Mindezek ellenére a munkái alig ismertek itthon. A Capa Központban 2025. szeptember 24. és november 23. között látható Elegancia és kísérletezés címmel az első neki dedikált magyarországi kiállítás. A tárlat elsősorban látványos divatfotóira fókuszál, de ezek mellett korábban nem látott grafikákat, illusztrációkat és dokumentumokat is bemutat.
Santhó Imre 1893-ban született Budapesten. 1899-ben apja, Santhó Miklós festőművész magával vitte Münchenbe, így ott végezte el a középiskolát, valamint Anton Ažbe és Hollósy Simon iskolájában tanult rajzolni. 1914-ben rövid ideig egy berlini divatstúdióban dolgozott rajzolóként. Az első világháborúban behívták katonai szolgálatra az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregébe, majd miután megsebesült, egy ideig Budapesten élt, ahol rajziskolát nyitott, filmplakátokat, divatrajzokat és reklámgrafikákat készített. 1920-ban aktrajzokat publikált a korabeli pesti élet híres színésznőjéről, Becker Bäbyről, ami miatt bíróság elé kellett állnia, de a büntetést elkerülte. 1924-ben költözött a német fővárosba, a Weimari Köztársaság idején, ez évtől kezdve jelentek meg divatrajzai és irodalmi illusztrációi ifjúsági könyvekben és olyan képes magazinokban, mint a Das Magazin, Das Leben és Berliner Leben. 1933-tól divatfényképeket készített, amelyeket elsősorban a Der Silberspiegel közölt, számos alkalommal a magazin címoldalán; emellett a német Die Dame és Die neue linie, illetve francia, osztrák, lengyel és magyar magazinokban is jelentek meg képei. Olyan korabeli hírességeket is fotózott, mint Lilian Harvey és Gina Falckenberg színésznők, valamint Karin Stilke modell. Az 1930-as években Bécsben, Budapesten, Olaszországban és a Jugoszláv Királyságban is készített felvételeket modellekről. 1943-ban visszatért a magyar fővárosba, a háború vége után főleg karikatúrákat csinált. 1948 körül ismét Németországba ment, az 1950-es években Frankfurt am Mainben élt és ott is halt meg.
Életútjából is kirajzolódik, mennyire sokoldalú alkotó volt: készített filmplakátot Kertész Mihály egyik korai filmjéhez, botrányosnak mondott aktrajzaival borzolta a kedélyeket, többek között Molnár C. Pállal és Zádor Istvánnal állított ki a Fészek Művészklubban, egy német magazinban Heinrich Zille grafikus mellett mutatták be, mint illusztrátor, de tervezett borítót a fotótörténet fontos alkotója, Edward Steichen fényképének felhasználásával.
Santhó divatképeit finom elegancia és harmonikus elrendezés, fény-árnyék játékok és különféle helyszínek jellemzik, ugyanakkor másoknál többet alkalmazott kísérleti technikákat és merész beállításokat, így a fotói mai szemmel nézve is egészen frissnek hatnak. Ahogy Werner Suhr újságíró írta róla 1936-ban: „Santhó olyan divatképeket készít, amelyeket még azok is örömmel vizsgálnak, akiket a legkevésbé sem érdekel a divat, annyira érdekes a személyes látásmódja”.
A Capa Központ kiállításán látható képek a Museum für Kunst und Gewerbe Hamburg és a Kunstbibliothek Berlin gyűjteményéből származnak, a tárlat kurátora Santhó Imre életének és műveinek kutatója, Gáspár Balázs.
További információ: https://capacenter.hu/kiallitasok/elegancia-es-kiserletezes-santho-imre-divatfotoinak-ujrafelfedezese/
Santhó Imre életének és műveinek kutatása az Európai Unió Culture Moves Europe mobilitási programjának és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült.